Néptáncszínház – és ami mögötte van. Tanulmányok a népzene, a néptánc és a színpadi tánc világából :

Abstract

A jelen kötet – a 2020-as Magyar Csupajáték NEK 1938 projekt történeti kutatásainak folytatásaként – a magyar néptánc színpadi kontextusaira helyezi a hangsúlyt, tovább bővítve a magyar színpadi néptánc történetének feltárását. Legfőbb célja, hogy interdiszciplináris módon vizsgálja a hagyományos táncanyag színpadi megjelenítésének körülményeit Aurél Milloss és a magyar iskola alkotásain keresztül. A néptánc művészi feldolgozásának művészetelméleti vizsgálatát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatta. A szerkesztő külön köszönetét fejezi ki az intézet néhai igazgatójának, Kocsis Miklósnak rendkívüli szakmai támogatásáért, továbbá Csáji László Koppánynak, az intézet jelenlegi igazgatójának, Sándor Emesének, a projekt vezetőjének, valamint Buzás Boglárka és Kákay Viola olvasószerkesztőknek. Az úgynevezett „népszínházi” előadások két fő elemzési szempontot kínálnak. Az egyik a gyűjtött néptáncanyaghoz való hűség vizsgálata – erre bőséges példát találunk a táncfolklorisztikában a Gyöngyösbokréta előadásai óta. A másik megközelítés az alkotásokat önálló művészeti produktumként kezeli, és ezek elméleti, valamint esztétikai értelmezésére helyezi a hangsúlyt. A magyar szakirodalomban ez a fajta szemlélet mindeddig csak elszórtan jelent meg. A jelen tanulmánykötet egyik alapkérdése a tradicionális kultúra fogalmának különböző – mára igen szerteágazó – értelmezéseinek vizsgálata, továbbá annak feltárása, hogy a táncfolklórból származó etnográfiai hitelesség hogyan értelmezhető más tudományterületek, így a kulturális antropológia, különösen pedig a művészetelmélet nézőpontjából. A kutatás középpontjában az etnográfiai hitelesség áll, érintve az autentikus folklór és az autentikus művészi feldolgozás kérdéseit is. A kötet egyik legösszetettebb célja annak vizsgálata, miként lépnek kölcsönhatásba különböző táncnyelvek, illetve hogyan értelmezhetők a táncmozgás különböző szókészletei és koreográfiai eszköztárai alakítható művészi anyagként és jelentéshordozó struktúrákként. A kötet egyik hangsúlyos tematikus egysége az Elektra-témakör vizsgálatát követi. A további tanulmányok olyan alkotók életművére épülnek, akik munkásságukkal a magyar néptáncszínház ma már hungarikumnak tekinthető hagyományát teremtették meg. A tanulmányok művészetelméleti, kulturális antropológiai, etnomuzikológiai és etnokoreológiai megközelítéseket alkalmaznak: az etnikus és az „etnicizált” jelenségek vizsgálatát (Bólya Anna Mária), a performativitás kérdéseit (Kovács Örs), a drámai konfliktus pszichológiai elemzését (Györffy Ágnes), a hagyományos zenei anyag rendszerezésének strukturális problémáit (Fehér Anikó), Aurél Milloss művészetének vizsgálatát (Kővágó Zsuzsa), valamint a táncnyelvi reprezentációk és kölcsönhatások elemzését (Kavecsánszki Máté, Kovács Péter). Ahogyan az Auróra 1–2. és a Magyar Csupajáték projektekben is történt, a jelen kötet egy olyan korszerű oktatási módszertant is tartalmaz, amely középiskolás és egyetemi hallgatók számára készült. A HY-DE modellre épülő tananyag, multimédiás anyagok és oktatási segédletek (Dani Erzsébet, Bólya Anna Mária, Györffy Ágnes), valamint tudományos mérőanyagok (szintén Dani Erzsébet, Bólya Anna Mária, Györffy Ágnes) együttesen kapnak helyet a Tudáskapszula 5.0 elnevezésű egységben. A csomag kész, könnyen alkalmazható tananyagot, multimédiás tartalmakat és módszertani ajánlásokat kínál.