A kötet Szirmay Antal (1747–1812), a tudós zempléni nemes életművének egy alig ismert oldalát dolgozza fel. Notitia… montium, et locorum viniferorum… (1798) című, röviden Hegyalja-Ismertetésnek nevezhető, Bél Mátyás hatását tükröző könyve az első igazán részletes mű a tokaj-hegyaljai borvidékről. A könyv földrajzi-helytörténeti részében nemcsak a 18. század végi borvidékről nyújt leírást a szerző, hanem húsz település történetét is tárgyalja, és összegyűjtött adatainak, hivatkozásainak elemzése azt mutatja, történészként is az eddiginél komolyabban kell vennünk Szirmayt. A könyv másik részében számos szempontból járja körül a hegyaljai szőlészet és borászat témakörét, a borvidék létrejöttének kérdésétől a szőlészeti munkák részletezésén át a növényi arany rejtélyéig. A szőlőművelésről 1810-ben kiadott egy még részletesebb és immár magyarul írt kézikönyvet, A tokaji, vagy is hegyallyai szőllőknek ültetéséről… címmel, és ezzel végleg biztosította helyét a tokaji bor legnagyobb 18-19. századi szakíróinak sorában.